2012. augusztus 9., csütörtök

Éberálom 1. fejezet

Éberálom 1. fejezet





- Naa, gyere már cica! Most meg miért kéreted magad? – hangzik el a kérdés, ami elég szokványos egy ilyen pörgő, zajos nagyvárosban. Ennek ellenére sok lány ébred fel erre rémálmából, izzadságban úszva, de megkönnyebbülten sóhajtva.
Hiszen csak egy álom volt.


- Fogd már be, te barom! – csattan rá a válasz, nem túl udvariasan. De talán a kérdés az volt? - Inkább próbálj meg arra koncentrálni, hogy meg tudj állni a saját lábaidon! Minek kellett már megint a sárga földig leinnod magad? – folytatta a lány magából kikelve. - Kíváncsi lennék, mi lenne veled, ha én részegednék le. Azt hiszem, akkor egy árokban ébrednék. Vagy, ki tudja? Talán egy felhőkarcoló tetején, miközben… - de nem fejezhette be az elképzelt helyzetek elemzését, mert a vállára támaszkodó fiú rosszallóan félbeszakította.
- Jól van, értem én. – nézett fel rá hatalmas szemekkel. - Te vagy az én őrangyalkám, nem is tudom, mit tennék nélküled, Tory – próbálta a fiú az angyal tudtára adni, de ennyi alkohol után még ennek az egyszerű mondatnak a kiejtése is nehéznek tűnt. – De ez nem történt meg, de hát nem érdemes rajta gondolkodni. Na, ugye feljössz? – kérdezte reménykedve, majd megcsókolta barátnőjét, de az eltolta magától.

- Tudod mit? Igen, hát persze, csak siess már! – sóhajtotta lemondóan.
Már elég nagy távolságot megtettek a kocsitól, majdnem elérték az ajtót, de akkor még mindig ott lesz az a háromemeletnyi lépcső – Tory nagyot sóhajtott ennek gondolatára. Már csak abban reménykedett, hogy megjavították a liftet, és nem kell a lépcsőn felsegítenie a félkómás barátját. Az lenne még az igazi móka…

Szombat este volt, vagyis vasárnap hajnal, hogy pontosabbak legyünk. Egy nagy bulin voltak túl, nagyobb volt, mint általában, mert egy barát születésnapját is ott ünnepelték. Tory természetesen nem ivott, hiszen az ő dolga volt hazafuvarozni Philt és még jó pár havert – mondván, ha ő úgyse akar részeg lenni, akkor egyáltalán ne is igyon, legalább lesz sofőr. Kedves. Nem régen töltötte be a tizennyolcadik évét, és kapott egy kocsit a szüleitől, tehát már az is megvolt hozzá. Már csak Tory beleegyezése kellett, de egy kis rábeszélés után már ez se hiányzott. A lánynak nem volt túl sok kedve részeg fiatalokkal furikázni, de a sok kérlelés hatására beadta a derekát.

És most itt van egy sötét utca kellős közepén – mivel csak a lámpák negyede világít – és éppen a részeg barátját támogatja hazafelé.
„Nem fordítva szokott ez lenni?” - gondolta. – „Normális esetben a srác hazakíséri a lányt, majd a kapuban egy csók után elválnak. De így viszont egy csepp romantika sincs benne…  Na de sebaj, én így szeretem őt, ahogy van. Bolondnak, bulizósnak, miért akarnám, hogy megváltozzon? Szerencsére úgy se fordul elő ilyen helyzet olyan gyakran, ilyen különlegesebb alkalmakkor meg el lehet nézni. Amúgy is, akár aranyosnak is nevezhetném őt most, ahogy teljes beleéléssel, de a szavak jó sorrendben összerakásának képessége nélkül magyaráz.  Egész érdekes mondatok születtek így az éjszaka folyamán, amik nevetésre késztették az egész bulizó társaságot. Bár lassan már kezd túl sok lenni…”


Sikeresen bejutottak az épületbe, és mivel Phil a panel harmadik emeletén lakott, ezért a lifthez indultak – közben a fiú tudtára adta, hogy már megjavították, és hálát is adott érte az égnek. 

- Innen már menni fog, ugye? – kérdezte Tory, mikor kinyílt a lift ajtaja. – Nehogy azt hidd, hogy felkísérlek, innen már a saját lábadon mész, nem érdekel a nyavalygásod. - Lefejtette magáról Phil kezeit, megunva a testét kapaszkodás címszó alatt feltérképező kezeket, és az értelmetlen zagyvaságok hallgatását.
- És... és ezek az ufók… Mikor… mikor meglátták őket…
- Igen, persze… - forgatta a szemét Tory.
- Mikor meglátták… segítettek neki. Segí… segítettek a csajnak.
- Aha… - bólogatott, és közben próbálta szegény, elázott fiút betuszkolni a liftbe.
- És a többi… a többi meg… elmenekült… - bólintott egy hatalmasat mondanivalója igazságtartalmának megerősítéseképpen.
- Jól van. – Tory csípőre tett kézzel, már somolyogva bólogatott. – Elhiszem, persze, de most már menj fel, aludj egy jót, mert ha továbbra is ellenkezel, nem az ufóktól kell félned, hanem tőlem.
- De hát… Miért… miért nem jössz te is? – nézett a lányra teljesen összezavarodva. Annyira aranyos volt, hogy nevetnie kellett a látványon.
- Na, menj te Casanova, ennyi elég volt mára! – mondta kuncogva, majd elindult. – Jó éjt! Vagy inkább hajnalt… Aztán éld túl a másnapot! – nevetett még fel visszafordulva, de már látta becsukódni a lift ajtaját.

Miközben a kocsijához sétált, azon imádkozott, hogy azzal az idiótával ne történjen semmi baj. Bizony, sok veszély leselkedhet rá a lifttől a hálószobáig vezető úton. Még kitelik tőle, hogy elbotlik a küszöbben, betöri a fejét, és akkor aztán ott is marad. Történt már hasonló, márpedig akkor teljesen józan volt, de szerencsére megúszta sérülés nélkül. Hát igen, ha Philről van szó, az ilyen dolgok mindennaposak.

Belemerült a gondolataiba, ezért későn vette észre az őt követő szapora lépteket. Arra eszmélt fel, hogy egy mély hang szólítja.
- Hé kislány! Hova sietsz így egyedül? Várj meg minket, majd mi elszórakoztatunk! – majd felharsant a röhögés. Igen, nem nevetés, röhögés. Ezt nem lehet nevetésnek nevezni, mert az egy kulturált dolog, de azokon a fickókon, akikkel megfordulva szembetalálta magát, semmi kultúra nem látszott. Két ápolatlannak és eléggé részegnek tűnő férfi jött mögötte, az egyik fogatlanul rávigyorgott, majd megkérdezte:
- Mi van babám, talán nem tetszünk? – Ő volt az előző kérdés feltevője is, biztosan észrevehette, ahogy az undor és a félelem érzése végigcikázott a lányon.
- Á, nem azért, csak… – szólalt meg Tory remegő hangon, amin próbált úrrá lenni, hogy ne tűnjön annyira ijedtek. De az Isten szerelmére, ki ne félne egy ilyen helyzetben?! Akárcsak a rémálmaiban.

Már kiskora óta heti rendszerességgel rémálmok gyötörték, nem tudott ellenük tenni semmit. Az álmokban egy hat éves korában átélt borzalmas helyzet játszódik le újra és újra. Sokan nevetnek a fóbiáin is, amik ugyanezen esemény hatására alakultak ki. A félelme a horrorfilmektől és minden olyan könyvtől, filmtől, amiben vámpírok szerepelnek, most nevetségesnek tűnhet. Manapság minden második új regény ezekről a lényekről szól, még a csapból is ez folyik. Miattuk Tory sokszor lett nevetség tárgya, de sosem vette komolyan a viccelődéseket – legalábbis sohasem mutatta, hogy érdekelnék. Legtöbbször csak mosolyogva vállat volt, hogy aztán otthon, egyedül dühöngjön, és a pokolra kívánja az összes fóbiáját.

2 megjegyzés:

  1. Volt az elején egy indokolatlan igeidőváltás, néhány vesszőhiba is előfordult. De tetszetősen indul, bár kissé rövid lett a fejezet. Amint lesz időm, olvasom tovább :)

    VálaszTörlés
  2. Amit tudok, megpróbálok javítani. Jó, hogy szóltál :) Elég rövidkék lesznek, egyelőre szétdarabolva rakosgatom fel a fejezeteket. Örülök, hogy elnyerte a tetszésed, és hogy egyáltalán elolvastad :D Köszönöm :)

    VálaszTörlés